"36 éves vagyok és egy fővárosi cégnél dolgozom, mint HR controller. Jelenleg baráti körben focizom, kispályán, heti rendszerességgel. 2009-ig igazolt futballista voltam a Sülysáp csapatàban, 15 éven át játszottam ott és talán soha nem rúgtam tizenegyest. :) 

Amióta az eszemet tudom a foci körül forog az életem. A szüleimtől örököltem a sport szeretetét, ők minden labdajátékot szeretnek, de főleg a foci volt amit együtt néztünk, csináltunk. Azért jelentkeztem a versenyre, mert a bátyámmal nagyon sokat versenyeztünk egymás ellen, hogy ki rúg jobban, de versenyezni eddig csak egyszer volt szerencsénk.

A 11-es rúgó verseny lehetőségét látva arra gondoltunk végre összemérhetjük tudásunkat. Sajnos a megyei döntőben hamar összekerültünk és csak egyikünk juthatott tovább.
Mindig is szerettem ezt a műfajt és úgy gondoltam, hogy ez olyan egyszerű, mert csak oda kell állni, be kell rúgni abba a nagy kapuba, de tévedtem.

A bajnokság nagyon színvonalas, sok jó rúgó jelentkezett és mindenki nagyon bele adott mindent, hogy a legtovább eljusson.
 A kapusok is szuperek voltak, remek védéseket mutattak be.

Sok emberrel találkoztam és ismerkedtem meg, a foci szeretete összehozza az embereket.

Nagyon izgultam a 11-es rúgások előtti várakozási időben, egészen addig amíg nem én következem a lövéssel. Ilyenkor kizárok minden külső tényezőt és csak a labdára öszpontosítok. Koncentrálok, hogy be kell rúgni, nincs más lehetőség. Ahogy a feleségem mondaná, csak okosan. :)  

A fődíj egy részét jótékony célra fordítanám, a többit meg természetesen a családomra. Két gyermekem van, akik szintén nagy sportrajongók, úgyhogy a jövőjükbe fektetném a pénzt.